Eszköz vagy ember? Puszta hatékonyság vagy emberi értékmegőrzés a vezetésben

Egy éles hangvételű, modern vezetéskritika a nyers teljesítményt állítja szembe az emberi célszerűséggel, azt a kérdést feszegetve, hogy mire is való valójában a munka. A gyakorlatban a leggyakoribb válasz az, hogy a munkát eszköznek tekintjük. Ez a szemlélet olyan erőforrásnak látja az embert, amelyet finomhangolni kell, és amelynek értékét főként az szabja meg, mennyi hatékonyságot, alkalmazkodást és teljesítményt ad (Petriglieri, 2020). Ebben a keretben a munkavállaló értékét a vállalati célokhoz való hozzájárulása méri, és a vezetés annak tudományává válik, hogyan lehet ezt a hozzájárulást a lehető legteljesebben kisajtolni belőle.

A lényeg: az embereket puszta eszközként kezelni egy ideig hajthatja a növekedést, de közben csendben felemészti azt a bizalmat és lojalitást, amelyre a szervezet végső soron támaszkodik.

Egy vetélkedő szemlélet elutasítja ezt az eszközszerű bánásmódot. Az emberközpontúbb nézet szerint a munkahelynek arra is oda kell figyelnie, hogy a munkavállalók jóllétét, szabadságát és értelemkeresését szolgálja, akkor is, ha ez némi teljesítménybe kerül (Petriglieri, 2020). Ebben a felfogásban a munka nem csupán olyan üzlet, amelyben erőfeszítést cserélünk fizetésre, hanem az élet központi része, ahol az emberek méltóságot, fejlődést és azt az érzést keresik, hogy amit tesznek, számít. A vállalat ebben a szemléletben többel tartozik dolgozóinak, mint a hatékony felhasználásukkal.

Az e két nézet közötti szembenállás szokatlanul mély, mert valójában nem módszertani kérdés, hanem az, hogy mire valók az emberek. Az emberek tisztán eszközként való kezelése lenyűgöző eredményeket hozhat, miközben kihasználtnak és kiüresedettnek hagyja őket. Az emberek önmagukban vett célként való kezelése tiszteletben tarthatja méltóságukat, miközben nehezen igazolható a folyamatos eredménykényszerrel szemben. Mindkettő, önmagában, úgy tűnik, csak úgy nyer egy fontos csatát, hogy elveszít egy másikat — ez pedig egyfajta csendes nyugtalanságot hagy a vezetőkben és a munkavállalókban egyaránt afelől, mi is a dolgozó élet értelme.

A javasolt válasz nem egy félmegoldás, hanem valódi irányváltás. Az, amit az egyik szerző a kapitalizmus egyfajta középkorú válságának nevez, csak úgy orvosolható, ha elhagyjuk az emberek tisztán eszközszerű felfogását, és olyan tágabb vezetési megközelítést építünk, amely az emberi fejlődést a gazdasági növekedéssel egyenrangúan értékeli (Petriglieri, 2020). A cél nem az, hogy a hatékonyságot és az értelmet egyetlen mérlegen egyensúlyozzuk, hanem hogy a vállalat mindkettőt valódi célként hajszolja. A teljesítmény és az emberi kiteljesedés így egyenrangú célokká válik, nem vetélytársakká.

Annak, hogy ezt jól csináljuk-e, a tétje messze túlmutat egyetlen vállalaton. Az a rendszer, amely tisztán eszközként kezeli az embereket, egy ideig hozhat növekedést, de kockáztatja, hogy elveszíti azt a bizalmat és lojalitást, amelyre végső soron támaszkodik. Az, hogy a munkatársakat teljes embernek tekintjük, akiknek belső világuk és értelemkeresésük van, nem csupán kedvesség. Hosszú távon ez tartja bizalmasnak és élőnek a gazdaságot. Eszköz vagy ember — végső soron arról szól ez a kérdés, hogy milyen kapitalizmus érdemes a fennmaradásra.

Hol illeszkedik ez a SalesEvolution rendszerébe?

Kevés szerepet szorítanak olyan erősen a tiszta eszközszemlélet felé, mint az értékesítést, ahol az embereket gyakran egy ranglista egy számára redukálják — és ahol a kiégés és a fluktuáció ennek kiszámítható következménye. Az értékesítőket teljes embernek tekinteni, akiknek fejlődésre és értelemre van szükségük, nem lágyszívűség — ez az, ami megtartja a tehetséget, és fenntartja a teljesítményt. Ez a meggyőződés formálja, hogyan tervezzük a fejlesztést — lásd az ember-AI szövetséget, ahol az AI végzi a robotmunkát, hogy az emberek az értelmes, kapcsolatépítő munkára koncentrálhassanak —, és ez a szellemisége a BIZTRAiNING és az üzletfejlesztési képzéseink programjának is.

Minden fenti állítás a lektorált forrására hivatkozik — a teljes listát a kutatás és források oldalon találod.