Stratégia vagy osztályérdek? Két elmélet az összefonódó igazgatótanácsokról

Miért fordul elő, hogy ugyanazok az emberek több különböző cég igazgatótanácsában is helyet kapnak? Két elmélet ad erre nagyon eltérő választ, és mindkettő más-más elképzelésből indul ki arról, hogyan működik a hatalom. Az első egy stratégiai magyarázat. Eszerint a cégek szándékosan ültetik ugyanazokat az igazgatókat több testületbe is, hogy csökkentsék a bizonytalanságot és hozzáférjenek külső erőforrásokhoz — ez a nézet a vállalatvezetők döntéseit és rátermettségét helyezi a középpontba (Pfeffer & Salancik, 1978, idézi: Pettigrew, 1992). Eszerint egy megosztott igazgatósági hely valójában egy tudatos lépés, amellyel a cég biztosítja magának a szükséges tőkéhez, információhoz vagy befolyáshoz való hozzáférést.

A lényeg: ha két egymásnak ellentmondó elmélet ugyanazt a mintázatot jósolja, az adatok önmagukban nem tudnak döntőbírót játszani — az érett megközelítés mindkét szemléletet egyszerre alkalmazza.

A második elmélet ugyanezt a jelenséget jóval tágabb keretben értelmezi. Eszerint ezek a közös igazgatósági helyek annak az eszközei, amellyel egy szűk, vagyonos elit hatalmon tartja magát a társadalomban, és összehangolja közös érdekeit — az egyes cégek önállóságát pedig másodlagos kérdésnek tekinti (Pettigrew, 1992). A közös igazgatók ebben az olvasatban nem elsősorban az adott vállalatok képviselői, hanem egy uralkodó osztály tagjai, akiknek átfedő tagságai szó szerint összeszövik az elitet. Amíg az első elmélet ügyes vezetőket lát, a második egy egységes felső osztályt.

A két nézőpont teljesen ellentétes politikai kiindulópontból származik, és első pillantásra összeegyeztethetetlen világokat írnak le. Az egyik a saját érdekeit hajszoló, stratégiailag gondolkodó vállalatra fókuszál, a másik pedig egy közös hatalomért küzdő társadalmi osztályra. Aki elkötelezett az egyik keretrendszer mellett, annak nehéz komolyan vennie a másikat, hiszen a két tábor még abban sem ért egyet, kik is a valódi szereplők, és mi hajtja őket.

A kutatások szerint azonban a két elmélet könnyebben összeegyeztethető, mint amit a köztük dúló heves vita sejtetne. Maguk az osztályelmélet képviselői is elismerik, hogy a vállalatoknak van saját, önálló belső működésük — és ami még meglepőbb, a két elmélet, teljesen eltérő kiindulópontja ellenére, nagyjából ugyanazt az igazgatósági kapcsolati hálót jósolja (Pettigrew, 1992). Ugyanaz a megfigyelhető, közös igazgatósági tagságokból álló háló mindkét történetbe beleillik, ami azt jelenti, hogy a vita részben inkább értelmezési kérdés, mintsem olyan tényeken múlik, amelyek egyértelműen eldönthetnék.

Ez az átfedés fontos tanulsággal szolgál az elmélet és a bizonyíték viszonyáról. Ha két keretrendszer ugyanazt a mintázatot jósolja, az adatok önmagukban nem tudnak döntőbírót játszani köztük, és ha valaki mégis csak egyet fogad el igaznak, az inkább meggyőződés, mint bizonyíték. A gazdagabb megértés mindkét szemléletet egyszerre tartja érvényben, elfogadva, hogy az igazgatósági kapcsolatok egyszerre szolgálhatják egy cég stratégiáját és erősíthetik egy elit összetartását. A stratégia és az osztályérdek nem egymást kizáró, hanem egymást átfedő magyarázatok.

Hol illeszkedik ez a SalesEvolution rendszerébe

Az átvihető tanulság itt az intellektuális alázat a magyarázatokkal szemben — és az értékesítési vezetőknek erre folyamatosan szükségük van. Amikor egy negyedév jól sikerül, az értékesítő tehetsége, a piaci szélirány és a marketingköltés mind "megjósolja" ugyanazt az eredményt, és ha valamelyiket kiválasztjuk okként, az inkább hit, mint bizonyíték kérdése. Az, hogy több magyarázatot is nyitva tartunk addig, amíg a bizonyítékok ténylegesen szét nem választják őket, ugyanaz a fegyelem, amely a téves pozitív döntési hibák elkerülése és a teljesítmény teljes múltbeli eredmény alapján — nem egy látványos történet alapján — való megítélése mögött is áll. Ez az az elemző szigor, amelyet a BIZTRAiNING és a képzéseink révén építünk fel.

Minden fenti állítás a lektorált forrására hivatkozik — a teljes listát a kutatás és források oldalon találod.