Szigor vagy relevancia? A vezetéstudományi kutatás identitásválsága

A vezetéstudományi kutatást két gyakran ellentétes irányba húzó cél feszíti: a tudományos alaposság és a valós vezetők számára nyújtott hasznosság. Az egyik tábor szerint a gondos tudománynak kell elsőbbséget élveznie. Azt állítják, hogy a kutatásnak szigorúnak és elméletileg megalapozottnak kell lennie ahhoz, hogy megbízható tudásbázist építsen, és kivívja a valódi tudomány tiszteletét (Corley & Gioia, 2011). Ha a terület pusztán azt kergetné, amivel a vezetők épp az adott évben foglalkoznak, az szerintük tanácsadássá silányítaná a szakmát, és megfosztaná a tartós tekintélyétől.

A lényeg: a szigor és a relevancia csak jelen időben ütközik egymással – ha a szigorú módszereket a holnap problémáira irányítjuk, egymást erősítik.

A másik tábor pont fordítva látja a prioritást. Szerintük egy olyan elmélet, amely nem segít a valós életben, hasznavehetetlen, és az akadémiai munka és a vezetők valódi problémái közötti egyre táguló szakadék komoly kudarc (Corley & Gioia, 2011). Egy tökéletesen alapos elmélet, amit egyetlen vezető sem tud használni, ezzel a logikával nézve épp a lényeget hagyja veszni. A szervezetekről szóló tudásnak jobbá kellene tennie a szervezeteket, nem csak hivatkozásokat halmoznia, amiket csak más professzorok olvasnak.

A vita azért fontos, mert a két cél lépten-nyomon szétfeszíti egymást. A szigor a szűk kérdéseket és a tiszta módszereket jutalmazza. A relevancia a nagy, kusza, valós problémákat, amelyek ellenállnak a rendezett mérésnek. Egy pályakezdő kutató, amikor eldönti, mit kutasson, ezt a feszültséget a bőrén érzi, hiszen az állás megtartásához vezető út és a valódi hatás eléréséhez vezető út nem mindig fedi egymást – és az egyik választása gyakran a másikról való lemondást jelenti.

A kiút épp azt tagadja, hogy itt egyáltalán választani kellene. A gondos tudomány és a valódi hasznosság nem kell hogy kioltsa egymást, mert a kutatók mindkettőt elérhetik, ha a szigorú munkájukat a vezetőkre hamarosan váró problémákra irányítják (Corley & Gioia, 2011). A trükk az időzítés. Ahelyett hogy a ma szigorán és relevanciáján vitatkoznának, a kutatók éles eszközeiket a holnap közelgő kihívásaira szegezhetik, így a munkájuk mire megérkezik, egyszerre lesz megalapozott és valóban hasznos.

Ilyen megvilágításban az úgynevezett válság lehetőséggé válik. A szigor és a relevancia erősíti egymást, ha a jövőre irányítjuk őket, ahelyett hogy a jelenben civakodnánk rajtuk. A legjobb kutatás sem a divatok hajszolása kedvéért nem enged a mércéből, sem a tisztaság megőrzése kedvéért nem bújik el az irrelevanciába. Előre néz, oda, ahol a gyakorlat tart, és ott találkozik vele, a módszertani szigor teljes erejével felvértezve.

Hol illeszkedik ez a SalesEvolution rendszerébe

Ez bizonyos értelemben ennek a teljes tudástárnak a szerkesztői alapelve. Minden itt található útmutató szigorú, szakmailag lektorált bizonyítékokat irányít azokra a problémákra, amelyekkel a B2B értékesítési vezetők ma szembesülnek, vagy hamarosan szembesülni fognak – az AI megjelenése az értékesítési tölcsérben, a vásárlói viselkedés átalakulása, a régi rutinok leépítése. Ez a szigor és relevancia találkozási pontja: egy kutatás csak akkor érdemel hivatkozást, ha megváltoztatja, mit tesz a vezető hétfőn. Ez formálja azt, ahogyan az üzletfejlesztési képzésünket és a BIZTRAiNING-et felépítjük.

Minden fenti állítás a lektorált forrására hivatkozik — a teljes listát a kutatás és források oldalon találod.